„Ez nem igazság! Nem számít, hogy én mit akarok?!”

Anyu most jelentette be, hogy holnap 3 napra vidékre megyünk a nagyszüleimhez. Ez nem igazság! Nem számít, hogy én mit akarok?! Ahelyett, hogy a többiekkel talizhatnék, mennem kell mucsaröcsögére, ahol meg fog ölni az unalom! Arról nem is beszélve, hogy azzal a helyes sráccal pont holnap lenne randim a strandon! Bezzeg a nővérem… Ő itthon maradhat! 17 évesen miért nem képes „vigyázni” rám, hogy nekem se kelljen menni! Ja, persze erről szó sem lehet! Brrrr!

 

 

„Csak egy srácot láttam, aki a keverőpult mögött ült.”

 „Vajon a következő 3 napban hányszor fogom unalmamban megtenni azt a félórás utat, ami a falu egyik végétől a másikig tart?!” Érkezés utáni első sétám alatt ezen töprengtem, amikor egyszer csak valami nagyon jó zene ütötte meg a fülemet. Belestem a helyi Művelődési Ház ajtaján… Csak egy srácot láttam, aki a keverőpult mögött ült. Ő nem vett észre, nekem pedig nem volt merszem bemenni! Mivel nagyon tetszett a zene és továbbra is hallgatni szerettem volna, ezért leültem a bejárat előtti lépcsőre. Egymást követték a jobbnál jobb számok és én ott maradtam, mert ennyi élvezet nekem is jár! S ekkor egyszer csak megjelent az ajtóban az a fiú… Meglepődött, hogy ott ülök… A következő pillanatban vettem csak észre, hogy mögöttem áll. Egymásra néztünk zavartan, majd Ő annyit mondott: „Szia!” Eztán szó szót követett kezdve a „Miért ülsz itt? Miért nem jöttél be?” kérdésekkel. Majd behívott és a keverőpult mögött folytattuk az ismerkedést. Este visszakísért a nagyszüleim házához és még ott is órákig beszélgettünk. Majd eljött a búcsú ideje… Köszönésképpen adtunk egymásnak 3 puszit, de aztán megfogta a derekamat, a szemembe nézett és megcsókolt…

 

 

„„Lehet, de te sokkal szebb vagy!” mondta és megcsókolt újra.”

Másnap alig bírtam magammal, már reggel repültem a Művelődési Házhoz (ott beszéltük meg a talit). Együtt töltöttük az egész napot! Zenét hallgattunk, kézen fogva sétáltunk a Duna parton. Egy pillanatra sem hagyott egyedül, még amikor valamiért haza kellett mennie, akkor is elvitt magával. Így ismertem meg a családját is. Majd bemutatott a barátainak, akikkel délutánra már egy kisebb bandát alkottunk. Az esti tűzijátékot a Duna parton lehetett a legjobban látni, így mindenki ott ült a köveken és közösen néztük azt. Ákos a fejét a lábamra hajtotta és csak nézett némán rám. „Ha engem nézel, nem fogod látni a tűzijátékot!” – jegyeztem meg mosolyogva.  „Lehet, de te sokkal szebb vagy!” mondta és megcsókolt újra. Mi közben hazakísért, arról mesélt, hogy 1,5 hónap múlva lesz a falu szüreti bálja. Szeretné, ha eljönnék, de nem fogunk tudni táncolni, mert Ő is felöltözik csőszlegénynek és ezért elfoglalt lesz. Ennek ellenére boldog lenne, ha mellette lennék azon a napon is! A ház előtt is még órákig beszélgettünk, majd hosszú, forró csókkal kívántunk szép álmokat egymásnak!

 

Reggel eljött a búcsúnapja… de nem érdekelt, mert még ott van a délelőtt és a koradélután, azt együtt töltjük Ákossal! Törzshelyünkön randiztunk megint és ki se mozdultunk onnan. Élveztük egymás társaságát! Beszélgettünk, táncoltunk… Megtanított pár tánclépésre és ahogy közelgett az elválás ideje egyre jobban bújtunk egymáshoz. Indulás előtt lassúztunk a Titanic zenéjére. A szám véget ért és mi csak álltunk egymás karjaiban. Nem akartunk elválni és ekkor a szemembe nézett és megcsókolt…

Elindultam hazafelé... egyedül.. vegyes érzésekkel.. itt kell hagynom Őt! DE amint lehet újra jövök hozzá, mert Ő várni fog engem!

 

„egész este le sem vette rólam a szemét. Majd jött a hidegzuhany…”

A következő másfél hónap életem legcsodálatosabb időszaka volt. A nővérem felügyelete mellett, minden hétvégét vidéken tölthettem! A tesóm a barátnőivel, én pedig a szerelmemmel. Majd eljött a szüreti bál napja… Aznap Ákos valóban nagyon elfoglalt volt, amit én meg is értettem. Többször találkoztunk ugyan, de csak futólag. Én az elmúlt hónapban szerzett barátaimmal töltöttem a napot és készültünk az esti bulira. Szépen felöltöztünk, megnéztük az ünnepi felvonulást majd vacsora után elmentünk a bálba. Mindenki jól érezte magát! Ákos a kötelességét teljesítve a csőszlányokkal táncolt, de egész este le sem vette rólam a szemét. Majd jött a hidegzuhany… Egyszer csak hajnalban azt látom, hogy más lányokkal, sőt a volt barátnőjével is ropja a parketten és nekem azt mondta nem fog tudni táncolgatni! Akkor most ez hogy is van?! Mindenkivel tud csak velem NEM! Teljesen kiborultam, becsapva és megalázva éreztem magam! Hirtelen felindulásból félrehívtam és szakítottam vele! Kb. 1 órát maradtam még utána ott a bálon, Ő pedig ez idő alatt csak ült ott, ahol hagytam és nézett, csak nézett…

 

 

„Aztán valahogy már csak ketten voltunk. Nem vettük észre, hogy közben mindenki elment.”

Még aznap hazautaztam Pestre olyan fájdalommal a szívemben, melyet azelőtt még sosem éreztem… Soha többé nem akartam visszamenni oda, még a gondolat is fájt, hogy ha valakivel ilyen álomszép együtt lenni, akkor hogyan tud ennyire bántani! Több, mint félév után volt erőm újra lemenni vidékre. Este elrángattak a barátnőim bulizni és ott volt Ő is… Mint a mágnes vonzottuk egymást, de féltem, hogy újra sebet ejt rajtam… Egy másik srác elkezdett udvarolni nekem, Ákost pedig majd megette a féltékenység! A buli végén valahogy egymás mellé keveredtünk és elkezdtük kóstolgatni egymást! Aztán valahogy már csak ketten voltunk. Nem vettük észre, hogy közben mindenki elment. Már nem is tudom, hogy a szópárbajunk, mikor és hogyan csapott át csókcsatába, de azóta 1 pár vagyunk: Ákos és én! Tisztáztunk minden félreértést és még azt is meg tudtam, hogy a múlt nyáron eltöltött másfél hónap neki is élete legszebb korszaka volt, aminél csak az azóta már együtt töltött 2 hónap volt jobb… ;)

 

(Barbi, 15 éves)